Ha meghalnak a félistenek megszületnek az istenek?Azt hiszem, fel tudnám sorolni a levegő minden egyes illatát; a napszakoknak megfelelő különböző illatait, az évszakoknak megfelelő illatait, az időjárásnak, a szárazságnak, a nedvességnek, megfelelő illatait. Meg tudnám különböztetni a méhecske zümmögését a darázsétól és akár behunyt szemmel az éjjeli lepke szárnyainak rebbenését a pillangóétól. És az embereket is meg tudom különböztetni. Azokat akik körülvesznek, hiszen akárcsak a levegő, vagy amit a levegő magával hoz, zümmögés, szárnyrebbenés, az életem részét képezik. De nem teszek különbséget az emberek közt, csak egyszerűen különbözőek.
Valaki azt mondta nekem biztatásként, hogy „ha meghalnak a félistenek, megszültenek az istenek”. 2008-ban sikeresen érettségiztem, és „istenek” születésére számítottam, akkor, amikor beiratkoztam a Marosvásárhelyi Sapientia Egyetem kommunikáció és közkapcsolatok szakára. A középiskola számomra csak „félisten” volt, annak ellenére, hogy egy jó hírű és nevű líceumban végeztem tanulmányaim. Tele reményekkel és bizalommal iratkoztam a fent említett egyetemre (biztosan „istennek” kell lennie - gondoltam). Azóta eltelt az első évem az egyetemen. Nem telt rosszul, de nem telt jól. És mi ennek az oka? Minden bizonnyal én vagyok az oka (mert jó, ha az ember magában keresi a hibát). Összegyűlt egy kis csapat, 40-en indultunk, aztán második félévben lemorzsolódtunk, és, hogy másodévre hányan maradtunk, azt még nem tudom.
Kevés embert ismertem meg igazán, inkább azokat, akikkel alkalmam volt együtt dolgozni. Sajnos kevesen akartak dolgozni és ezáltal tanulni. Vagy inkább úgy fejezném ki magam, hogy kevesen akartak olyan tevékenységeket végezni, amit nem követeltek meg a tanárok. (De mit is várok másoktól, mikor nekem sem volt soha elég képzelőerőm ahhoz, hogy saját magam nélkül elképzeljem e világot!?) Pedig éppen az olyan tevékenységek során tanul az ember, amelyekre nem a tanárok köteleznek. Nem csodálkozom, hogy a tanárok passzív egy bandának tartották a kommunikációsokat. Csak néhány ember dolgozott és teremtett értéket. És, akkor itt jön az, hogy mindennek van oka. Nem minden tanár volt képes megfelelő felkészítést biztosítani a kommunikációsoknak. Főleg azok nem, akiknek fogalmuk sem volt az általuk tanított szakterületről, hiszen több, mint valószínű, hogy csak olvasgattak róla egy-két könyvben vagy elvégeztek egy gyorstalpalót. Egyszóval nagyon bonyolult egy rendszer a Sapientia.
Manapság „mindenki” jár egyetemre, és nagy a valószínűsége annak, hogy sokan csak azért, hogy egy darab papírt tarthassanak majd a kezükben, ha befejezték. Mit számit az, ha nem tudnak semmit, és nem értenek semmihez!? Én nem szeretnék egy darab papírt birtokló funkcionális analfabéta (aki még ráadásul semmihez sem ért) lenni, amikor végeztem a tanulmányaimmal a Sapientia Egyetemen. Remélem, hogy, „amikor meghalnak a félistenek, megszületnek az istenek”, és akkor kezdődik el a második év.
